Hogyan határozza meg életünket az evés? – Dr. Menczel Zsuzsa írása

Üdvözlünk a blogon, kedves Olvasók!Izgalmas bejegyzéssel készültünk nektek, ugyanis vendégszerzőnk Dr. Menczel Zsuzsa, tanácsadó szakpszichológus, aki közel tizenöt éve foglalkozik az evés és sport pszichológiai hátterével. Zsuzsa a doktoriját a testedzésfüggőségről írta, és azóta számos sportolóval és olyan személlyel dolgozott, akik evési szokásaikkal küzdenek. Bevezető írásában feltárja, hogyan befolyásolja életünket a társadalom, a személyiségünk, családi hátterünk és biológiai adottságaink.

De itt még nem állunk meg! Zsuzsa írása csak a kezdet, és rajtatok múlik, hogy folytatjuk-e a témát. Írjátok meg a véleményeteket, osszátok meg a tapasztalataitokat kommentben! Ha szeretnétek mélyebbre ásni az evés pszichológiájában, és többet hallani Zsuzsától, ne tartsátok magatokban, és érkezünk egy újabb résszel.

Kíváncsiak vagyunk a gondolataitokra!

Dr Menczel Zsuzsa

Sziasztok, Dr Menczel Zsuzsa vagyok, tanácsadó szakpszichológus. Az evés és a sport pszichológiai hátterével közel tizenöt éve foglalkozom. Először a doktorim kapcsán ástam bele magma a témába mélyebben, amit a testedzésfüggőségből írtam, vagyis arról, hogyan válik a sportolás az egészségre káros mértékű tevékenységgé. A téma szoros kapcsolatban áll a hobbi és élsport területével, valamint evési szokásokkal, evészavarokkal, így lassan az egyéni kliensekkel folytatott munkám is ebbe az irányba kezdett haladni. Ma már, akikkel együtt dolgozunk egy nagyobb része sportoló, vagy az evési szokásaival problémás kapcsolatban lévő személy, jelentsen ez túl sokat vagy túl keveset.

A következő írásban azt járom körbe, milyen tényezők határozzák meg az evési szokásainkat, mik azok a jelenségek, amik nehezíthetik számunkra a változást és a változtatást.

Az evésiszokásainkat rengeteg minden befolyásolja, jellemzően:

• a társadalom, amiben élünk

• személyiségvonásaink

• családi környezetünk, párkapcsolatunk

• biológiai jellemzőink.

A biológiai jellemzők elsősorban orvosi kérdés, ezt érdemes mindenkinek ellenőriztetni, kivizsgáltatni, ha úgy látjátok minden mást megtettetek pl. a diéta érdekében és mégsem indul be a várt testsúly változás.

Kezdjük is a társadalommal, amiről nem lehet nem tudomást venni, hiszen állandó környezetünk. Mindenfelől érnek az elvárások, hogyan kellene kinéznünk, hogyan kellene viselkednünk, hogyan kellene gondolkodnunk. Érdemes néha megállni egy percre, és végiggondolni, hogy a sok, és mindeközben gyakran egymásnak ellentmondó üzenet közül, melyikkel is szeretnénk azonosulni. Amikor valahogy ki akarok nézni, vagy akár valamit meg akarok vásárolni, az tényleg az én belső, valamilyen értékemhez, célomhoz kapcsolódó szükséglet, vagy egy külső impulzus, ami cselekvésre sarkall. Szerintem nagyon izgalmas terület a fogyasztói társadalom működésének elemzése, mely az állandó fogyasztásra buzdít, szó szerint és a szó átvitt (!) értelmében is. Mind e közben elvárja, hogy feleljünk meg a vékonyság ideálnak, legyünk izgalmasak és kreatívak.

Még egy fontos észrevétel, amikor az általunk követett influenszerekre irigykedünk – kivéve persze Virágot 😉 – nézzünk a színfalak mögé. A modellek és edzők munkája az, hogy sportoljanak és szépítgessék magukat napi 8 órában.

Személyiségvonásaink egy része velünk született, míg másokat az évek során építünk be magunkba szűkebb környezetünk hatására. Ezek nagyon erősen befolyásolják, hogyan is működünk. Az evési problémák esetében többnyire a maximalizmus, perfekcionizmus vonásokat szoktuk vizsgálni, valamint az érzelmi stabilitás és labilitás kérdését. A túlzott prefekcionizmus merevséget ad a viselkedésünknek, míg ennek az ellenpólusa a céltalanság és szétszórtság irányába tol. Az érzelmi labilitás a bizonytalanságot, idegeskedést erősíti. Érdemes megfigyelni, megterhelő helyzetben, hogyan reagáltok, jelent e számotokra az evés megnyugvást, biztonságot? Sok tulajdonságunk azon alapul, hogy kicsi gyermek korunkban mit tanultunk meg, milyen válasz reakciókat adtak a szüleink egy-egy megnyilvánulásunkra. Tipikus példa, hogy a fájdalmat, szomorúságot édességgel próbálják gyógyítani.

Itt kiemelném, hogy ez nem minősítés, hanem tény, amit felnőttként jogunkban áll felismerni, tudatosítani és eldönteni, hogy ez megfelelő e számunkra, vagy sem.

Figyeljétek meg, milyen megküzdési mechanizmusokkal rendelkeztek felnőttként, fontos tudatosítani, hogy már nem kell ugyanúgy reagálnotok, mint gyermekkorotokban. Érdemes lehet pl. egy listát írni, hogy milyen helyzetek okoznak örömöt az evésen kívül és ebből válogatni. Azt is érdemes tudatosan, egy nyugodt időpontban végig gondolni, milyen megoldásaitok vannak a nehéz helyzetekre az evésen kívül, társas eszközök, pl. felhívni a barátokat, írni a közös facebook csoportban, hogy egy kis megerősítést kapjatok. De néha arra van szükség, hogy egyszerűen csak eltereljük a figyelmünket egy kicsit, ilyen lehet az olvasás (akár szakirodalmat is), zenehallgatás, film nézés vagy a sport.

Mindehhez az is szükséges, hogy felismerjétek az érzelmeiteket. Észrevettétek már, milyen helyzetben vagytok hajlamosak túlságosan sokat vagy kontrollálatlanul enni? Azokat a szituációkat általában érzelmi evésnek hívjuk, amikor a cél nem a biológiai szükségleteink rendezése, hanem érzelmi állapotunk – boldogságunk, szomorúságunk, frusztrációnk – kezelése. Segíthet ebben egy étkezési napló használata, ahol nem csak a kalóriákat vezetitek, hanem azt is, milyen érzések vagy akár kik voltak azok a személyek, akik veletek voltak étkezés közben és ez milyen hatással volt rátok, arra, hogy mennyit esztek vagy nem esztek. Ha pl a kollégák körében kevesebbet esztek, az lehet, hogy napközbeni éhezéshez vezet, amit nagyon könnyű egy esti túlevéssel kompenzálni.

Itt érkezünk el egy másik fontos témához, hogy az érzések mellett milyen gondolatok társulnak az evéshez. Itt a negatív automatikus gondolatokat érdemes megfigyelni. A példánál maradva: “Mit fognak gondolni rólam a kollégák, ha tésztát eszem, biztos túl kövér vagyok ehhez. Biztos azt fogják hinni, hogy …” Sokszor végig sem gondoljuk mégis ezernyi önmagunkat bántó – felnagyító, fekete-fehéren ítélkező, túláltalánosító, stb. – gondolatunk támad, ami megakadályozza a felszabadult, a valódi igényeinknek megfelelő étkezést.

Végül érdemes átgondolni, milyen családi hagyományokkal érkeztetek a felnőttkorba.

Emlékezzetek vissza, milyenek voltak a közös étkezések, voltak - e egyáltalán, vagy mindenki szanaszét, amikor és amit akar/ talált azt evett? Kritizálták - e az étkezéseteket pl. ne egyél annyit, mert el fogsz hízni stb. Az ilyen és ehhez hasonló megjegyzések egy életre való szorongást ültethetnek el az emberben. Vegyétek észre, ha épp így volt és gondoljátok végig mi dolgotok vele most. Sok család nagyon egyértelmű utasításokat ad, ezek nem direkt üzenetek, sokkal inkább viselkedéses példák, úgy mint, amit kiszedtél, azt meg kell enni, nem hagyunk maradékot (lásd a pici gyerek után is meg kell enni, amit meghagyott…), aki túl sovány, az biztosan beteg, amivel megkínálnak meg kell enni, különben megbántod…

Az evésnek láthatón rengeteg vetülete van és itt csak a felszínt kapargattuk meg. Ha első körben egy - egy fent tárgyalt témát átgondoltok mélységében, már óriási lépést tettetek meg a céljaitok elérése felé.